Egyed�l �lt a szob�ban. Az es�cseppek kopogtak az ablak p�rk�ny�n alig �szlelhet�en, � m�gis csak azokat hallotta. Mindent lekapcsolt, amit csak lehetet, s�t�ts�gbe burkol�zott. Az �rnyak melyek k�zel�tettek fel�je, besz�ltek hozz�. Mag�nyba akart�k �t szor�tani �s ott tartani, fogs�gban. �s � engedett nekik. Hagyta, hogy k�r�l�lelj�k, hagyta, hogy sugdol�zzanak a f�l�be, hogy halv�ny kis szell�ikkel v�gigfuttatva a haj�t, megborzolj�k azt. Pedig semmit nem hagyott nyitva, hogy idegen, halk s�v�t�sek zavarj�k meg lelk�nek marcangol�s�t. M�gis, mikor egy, az es�cseppekn�l hat�rozottabb hangra lett figyelmes az �rnyak elhaltak, � pedig f�ny�rt k�ny�r�gve kez�t a kapcsol�ra helyezte, ezzel mesters�ges villog�st hozva a szoba csendj�be. Szoknia kellett a csillog�st, hunyorgott szeme az �ramvil�goss�gt�l. Lassan elindult az ablaka ir�ny�ba, ahonnan azt a bizonyos d�b�rg�st sejtette. Mikor a m�g egy, a lovak�hoz hasonl� toporg�s megism�tl�d�tt, l�pteit gyors�totta. Az ablak�hoz �rve k�mlelt ki majd szeme megakadt a mellette fut� ereszcsatorn�n, melyen egy ismeretlen k�z pr�b�lt t�maszt k�rni t�le. �sszer�ncolta �ves szem�ld�k�t, nem tudta b�zhat e a betolakod�ban. M�r azon volt, hogy h�vja a rend�rs�get mikor a k�z t�maszra lelt �s most pr�b�lta felh�zni a testet. A borzas, hosszabb barna haj el�bukkant, csak�gy, mint a hozz� tartoz� barna szemp�r. A kezdeti er�, mely seg�tette fel a betolakod�t elillant �s most visszaesni l�tszott. Utols� fog�dzkod�nak a nyitott ablak p�rk�ny�t tal�lta, megijesztve ezzel az ablak�veg t�loldal�n szeml�l�t.

Mindketten a hideg padl�n voltak. Jin szapor�n szedte a leveg�t. Kis h�ja volt annak, hogy ism�t lent az utc�n legyen a betonon, viszont m�r nem egy darabban. Zil�lt haja vizesen tapadt fej�hez, barna p�l�j�t pedig sz�knek �s neh�znek �rezte a sok v�zt�l. Hi�ba gy�zk�dte mag�t m�g most sem volt biztos benne, hogy itt kellene lennie. A t�rt�ntek ut�n… tal�n l�tni sem akar senkit.

Kame hangtalanul kelt fel a mellette zih�l� Jint�l, majd mintha minden a maga rendj�n menne, elindult a konyha fel�. A kis tart�k�b�l melyen �pp egy r�zsasz�n-barna malac itta a k�v�t, el�vett egy filtert, melyet a konyhaasztalon hagyott. Nem sok�ra k�vette azt egy v�zforral�, melyben m�r fortyogott a v�z. Nem sokkal k�s�bb mikor m�r a l�tty, melyb�l tea k�sz�lt, egy poh�r b�gr�ben g�z�lg�tt tov�bb, Kame helyett foglalt el�z� hely�n, a fotelben.

-          Csak… csak a mai �jszaka… k�rlek… csak te adhatsz nekem nyugalmat. – b�gta halkan Jin ajkainak a meggy�t�rt fi�. Akanishi ahogy l�tta a f�lig nyitott ajkakat, mely mint egy fuldokl� kapkodott alig �szrevehet�en leveg��rt, nem tudott m�r ellen�llni. Bar�tj�ra hajolt �s bekebelezte ajkait. Lass� �rz�ki cs�kot v�ltott. V�gigh�zta nyelv�t a m�sik sz�j�n, majd bebocs�t�st k�rt. Meg is kapta. Kame kapaszkodott bel�, mint egy ment��vbe, mely kih�zza �t a feneketlen m�lys�gb�l. Mentek… fogalmuk sincs hov�. Nem engedt�k el egym�st, csak a m�sikat figyelt�k, hogy minden k�nyeztet�st megadjanak egym�snak. Kame nekiment valaminek. �rezte a fa hideg�t, �rdess�g�t dereka t�j�n, hi�ba volt az sim�ra csiszolva. Jin lassan k�rbe�lelte �t �s megemelte a konyhapultra. Kamenashi sz�th�zta t�rdeit, hogy Akanishi m�g k�zelebb tudjon hozz� j�nni. Bar�tja lassan gombolta ki fels�j�t, melyt�l r�gt�n tiszt�bbnak �rezte mag�t. Jin nem felejtette el kezel�sbe venni nyak�t sem, melyekbe apr�kat harapott. Nyelv�t lassan h�zta v�gig a kecses �v� nyakt�l a kulcscsonton �t eg�szen a m�r kem�ny mellbimb�kig. Nem csin�lt m�g vel�k semmit, de m�r bizserget�en kem�nyek voltak. Nem b�rta ki, hogy ne j�tszadozzon vel�k egy kicsit. Mikor �vatosan beleharapott az egyikbe, t�rsa egy f�jdalmas szisszen�ssel felelt, melyt�l egy kicsit megijedt. Fel�llt �s bar�tj�ra n�zett.