Írta: Ayumu
Fandom: KAT-TUN
Párosítás: Akame (Kamenashi Kazuya –Akanishi Jin)
Korhatár: NC-17
Ajánlás: Sirin drága írótársamnak, aki ugyanolyan nagy Kame és KAT-TUN fan, mint én. Csak azért magamnak csak nem kéne ajánlani XDDD.
Megjegyzés: Ez az 1. slash írásom, így bocsi a bakikért, meg ha nem jó, azért is bocsi ^^.
Megjegyzés2: Minden jog a két énekesé, nem én birtoklom őket (sajnos -.-). Kenjetek mindent a képzeletemre.

-    Jin! Meddig akarsz még öltözködni? – Kazuya kopogott ideiglenes öltözőjük ajtaján, melyet már csak a fiú foglalt el.

-    Mindjárt… – hallotta bentről a gyors feleletet kissé zihálva.

-    Mi tart neked ennyi ideig? Siess, a többiek már mind várnak. – Figyelmeztette Kamenashi, majd megelégelve a pár másodperces várakozást, kaján vigyorral visszaigyekezett társaihoz. Az együttes többi tagja a csarnok színpadjának szélénél álltak és figyelték, ahogy a rendező eligazítást ad nekik.

-    Akanishi-san nem jött meg? – kérdezte egyre türelmetlenebbül a rendező.

-    Nem. Szépítkezik. – eresztette meg csipkedő megjegyzését Kazuya egy kis sunyi mosollyal megtoldva.

-    Bakanishi! Mit tud a tükör előtt annyi ideig csinálni? – Koki enyhén felháborodva fújtatott a folyosó felé, amerre az az öltöző is volt, ahol társa ténykedett. Azonban amint arra tekintett meglátta Jint. Nem vett rajta észre változást, mielőtt bement volna az öltözőbe.

-    Kame! Nem tudtál volna várni még 10 másodpercet? – háborodott fel komolytalanul Jin.

-    Sajnálom. Tudhatnád, hogy nem a türelmem miatt vagyok híres. – E nemtörődöm kijelentését hallva Jin legszívesebben jól megborzolta volna a fiú haját, hogy a fodrász újra félórás kezelés alá vegye, így is borsot törve az orra alá. De szívesen megtette volna. Meg mást is. Kamenashi ruháját elképesztően szívdöglesztőnek találta. Mint az eddigi többit is. Fehér felső, mely kicsit szabadon hagyta pici pociját, rajta egy fekete, rövid mellény és fekete nadrág, melyen az öv kiemelte érzéki csípője vonalát. Sejtelmes volt és izgató, pont olyan, mint amit elvárnak tőle. Amire beindul az összes fangirl. Csak az volt a baj, hogy nem csak a rajongók találták elképesztően szexisnek és vonzónak Kamet.

Amint az eligazítás megtörtént, megkezdődtek a próbák. Fényeffekteket állítottak be, a különböző kis tűzijátékokat is beszerelték a helyére, illetve gyorsan elpróbálták a fiúk néhány szám koreográfiáját is. A Signal gyakorlása közben a második sorban álló Jin épp tökéletes rálátást kapott az előtte táncoló Kazuyara. Csípőjének lágy rengése csak olaj volt a tűzre és a fiú érezte, hogy kényelmetlen számára már a nadrágja. Csillapítani akarta fellángolását, így a tánc után szó nélkül beviharzott az öltözőjükben lévő fürdőbe. Nem is gondolkodott, csak szemben az ajtóval leült és elővette férfiasságát. Nagy hévvel kezdte el rajta húzni kezét és becsukott szemmel képzelte el ahogy Kamenashi csak neki táncol, csak neki ringatózik formás feneke illetve, hogy a saját keze helyett a fiú ujjai markolják Jin szerszámát. Akarta nagyon Kamet már rég óta. Nem rég mikor rá vártak, akkor is csak azért késett, mert csillapítani akarta kéjvágyát társa iránt. Persze a fiú nem tudott erről. Az lett volna a legszörnyűbb Akanishi számára. Ahogy elutasítja, hogy mit képzel magáról, hiszen ők csak társak. Viszont egy kis reménysugár mindig élt benne. A HA. Hogy mi lenne, ha Kazuya mégsem utasítaná el őt. Kiderülne, hogy ő is vonzódik hozzá és akkor boldogan titkolhatnák el a média elől egymás iránti vágyaikat. Azonban ez nagyon kicsi volt ahhoz, hogy Jin megkapaszkodjon ebbe és kezdeményezzen Kamenashinál. Egyre vadabbul járt keze férfiasságán, száját halk sóhajok hagyták el. Szemét csukva tartván képzelte maga elé társát. Ekkor valaki benyitott. Jin kinyitotta szemét és azonnal elszégyellte magát. Hogy lehetett ilyen hülye, hogy nem zárja be a fürdő ajtaját? Most így élőben láthatta azt a fiút, kinek hatására kénytelen volt a szobába menekülni.

-    Én… nem… tudod… - mentegetőzött Jin.

-    Mit nem? – kérdezett vissza Kamenashi az ajtóból. Akanishi gyorsan felkelt helyéről, elfordult a fiú elől és összeszedte magát.

-    Tudod, láttam egy nagyon csinos lányt erre és… - hazudott zavart mosollyal. Kazuya a három lépés távolságot, mely köztük volt, megszüntetve lépett oda a fiúhoz, így már csak pár centire tőle.

-    És az a lány… véletlenül nem vörös haja volt? – suttogta társa fülébe.

-    … nem én nem. – tiltakozott hevesen Jin. Bár az kétségtelen volt, hogy jólesett neki a fiú közelsége.

-    Ugyan már, ne próbálj beetetni ezzel a láttam egy lányt dumával. Tudom, hogy nemrég miattam zárkóztál be ide. – Kamenashi már kicsit ingerült volt, hogy Akanishi leplezni akarja azt, ami egyértelmű volt. Hogy a fiú miatta izgult fel.

-    Én…

-    Pofa be! – elégelte meg Kazuya a mentegetőzést és száját társa szájára tapasztotta. Neki dőlt és csípőjét szorosan a fiúhoz nyomta. Ez volt a jel Jin számára. Társa alsó ajkait harapdálni kezdte, majd a nyelvével követelt utat Kame szájába. Az engedelmeskedett neki, majd vad csókolózásba kezdtek. Egy szélvihar szellőcske volt hozzájuk képest, ahogy nem bírtak betelni egymással. Akanishi, társa minden egyes szájszegletét meg akarta ismerni. Gondolta, hogy ez egy egyszeri alkalom lesz és minden egyes percet ki kell élvezni. Kazuya pedig pimaszul játszadozott a másik nyelvével. Levegőjük már nem volt, de még így sem engedték el egymás száját hamar. Mikor szétváltak ajkaik, Jin lassan lefektette Kamet a fürdőben lévő szőnyegre. Az, kezeit a fiú nyaka köré fonva hagyta ténykedését. Akanishi mikor lenézett a szétterült zihált testre, melynek szemei csak őt nézik kénytelen volt uralkodni magán, nehogy letámadja. A felsőt, mely láttatni engedte a fiú enyhe izmainak vonalait és mely alól kikandikált a hasa, feleslegesnek találta. Úgy ahogy a fekete nadrágot is melyen látszott, hogy igen szűk volt már.

-    Akarlak… - csak ennyit bírt kinyögni, le nem véve szemét társa arcáról.

-    Itt vagyok. – mondta Kame félig kábultan, majd álló férfiasságát a másik lába közé nyomta, ezzel is felingerelve őt. Akanishi vadul tépte le partnere mellényét, majd szabadította meg felsőjétől és dobta el a szoba egyik sarkába. A nadrág, az alsóval és az ő ruhájával együtt is erre a sorsra jutott a cipőikkel együtt, majd elkezdte Kamenashi izgatóan pimasz testének feltérképezését. Fülcimpáját harapdálta, nyakát szívogatta, egyre lejjebb haladva testén. Mikor a mellbimbóit kezdte el nyelvével izgatni, a fiúból előtört egy apró nyögés. Jin ezt elégtétellel nyugtázta. Sejtelmes mosoly jelent meg arcán majd partnere arcába nézett, aki őt nézte. A mosolyt hamar felváltotta a meglepődöttség, mikor megérezte férfiasságán a másik kezét.

-    Nincs sok időnk. – suttogta fülébe Kamenashi, majd pózt cserélve ő került felülre. Kezével izgatni kezdte Akanishi farkát, később szája vette át keze szerepét. Nyelvének édes játéka az őrületbe kergette Jint. Csukott szemmel nyögött fel érezvén, hogy nemsokára elmegy. Azonban mielőtt ez megtörténhetett volna Kame elengedte a fiú ágyékát, és egy csókkal némította el.

-    Még nem. – mondta Kazuya ezzel mindent elárulva. Megelőzve Jin kérdését egyből a lényegre tért. – A nadrág zsebében. – intett arra felé, majd Akanishi már meg is találta, amit keresett.

-    Te ilyeneket hordasz magadnál? – enyhe meglepődöttség jelent meg arcán, amint a kis tubus tartalmából pár cseppet az ujjára kent. De most is csak arra tudott gondolni, hogy a fiú segítette ki őt. Lehet, hogy ő is előre készült az egészre? Minden esetre, partnere úgy látszik mindenre gondolt.

-    Akarod vagy… Ahh!. – Kame mondatát félbeszakította nyögése, mikor magában érezte Jin ujját. Akanishi először óvatosan, majd határozottabban tágította társa bejáratát először egy ujjal később már hárommal. Elégtétellel hallgatta Kamenashi halk sóhajait, mely csak még jobban arra késztette, hogy ingerelje. – Méég… - Többet akart. Ezzel Jin is tisztában volt. A kis telhetetlen. Szó nélkül, egy határozott mozdulattal helyezte be férfiasságát társa nyílásába. - AHHH! – hangos nyögés hagyta el Kazuya száját. Akanishi megállt egy pillanatra, hogy társa szokja a helyzetet majd lassan elkezdett benne mozogni. Először lassan, mert partnere hangjából érződött, hogy fáj neki a mozgása, ám pillanatok múlva már kéjes sóhajok hagyták el ajkait. Akanishi egyre gyorsabb tempóba váltott. Mikor lenézett a fiúra, az a szájára tapasztott kézzel vergődött, nehogy egy sikolyával felhívja a többiekre a figyelmet. Legszívesebben, eltolta volna a kezét és hallgatta volna hangját, melyet ő vált ki belőle, azonban ez tényleg nem a legmegfelelőbb alkalom volt. Így kénytelen volt beérnie Kazuya vergődésével, testeik cuppogásával és verejtékben úszó testükkel. Kezébe vette társa farkát és azt is izgatni kezdte. Nem érdekelte, hogy ettől talán már tényleg nem tudja visszafogni magát partnere és elhagyja egy nagyobb nyögés száját. Sőt, az izgalom hatására még gyorsabb tempóval mozgott Kamenashiban. Háta ívbe feszült, érezte, hogy elmegy és forró magja szeretője testébe ömlik. Pillanatok múlva Kame is követte őt egy sikoly kíséretében. Akanishi óvatosan kihúzódott belőle majd remegve a fáradtságtól egy apró csókot nyomot arcára. Kazuya hozzábújt viszonzásképpen.

Jin legnagyobb sajnálatára azonban nem maradhattak így sokáig, így szedelőzködni kezdtek. Mikor mindketten felöltöztek Akanishi zavartan nézett társa szemébe. Kamenashi megérezvén határozatlanságát kimondta először ő azt, amire mindketten gondoltak.

-    Többször is megismételhetnénk ezt. – csak ennyit mondott. Azonban ez Jinnek pont elég volt ahhoz, hogy tudja mostantól gyakrabban fognak kettesben találkozni, mint eddig. És Kame rövid kifejezésből álló ajánlatától is már nagyon boldog volt. A szeretkezésük közbeni gesztusaiból biztos volt benne, hogy társa is olyannyira élvezte, mint ő. Kazuya a fürdőben lévő tükörhöz lépett és szörnyülködve nézte tükörképét. Akanishi is követte és ő is szemügyre vette magát.

-    Úristen! Hogy nézek ki? Így nem mehetünk ki. – pár pillanatig csak Kamenashi forgó agykerekeit tudta maga elé képzelni, ahogy a fiú gondolkodik, majd mintha felvillant volna egy villanykörte, váltott át a fiú arca is mosolygóssá.

-    Van egy megoldás. – mondta, majd megnyitva a csapot, fejét a víz alá dugta. Csuron vizes hajjal nézett szembe a kérdő Akanishival. – Csináld te is. – kérte Jint, bár ez inkább parancs volt, mint kérés. Ő pedig tette a dolgát. Ő is bevizezte haját, majd együtt indultak ki a szobából a színpad felé.

-    Nah végre, hol voltatok eddig? – ment oda hozzájuk Yuichi. – És miért vizes a hajatok?

-    Épp nyitottam meg a csapot, mikor az eltört és a víz ránk folyt. – adta elő kitervelt ötletét Kazuya.

-    Szóval akkor azért hallottuk a sikolyodat. Már kezdtük azt hinni, hogy valami rossz történt.

-    Áhh, rossz? Ugyan már. Nem volt nagy ügy. Csak most megint mehetünk majd a fodrászhoz. – Yuichi helyeselt a fiú utolsó mondatára majd otthagyta őket.

-    Ezért is tetszettél meg nekem. – nézett Jin, Kazuya szemébe, elhajtva egy vizes tincset, mely a fiú arcába lógott.

-    Miért is?

-    Az eszed miatt. – mosolygott büszkén szeretőjére.

-    Én meg ezért. – majd épphogy egy pillanatra belecsípett Akanishi fenekébe, aki ennek hatására ijedten ugrott meg egy kicsit. – A koncert után folytathatnánk a fürdőbeli beszélgetésünket.

-    Én is úgy gondolom. – mondta jólesően.

-    Kamenashi-kun. Kérem, jöjjön ide. Az utasításokat mondanám.

-    Értettem. – kiáltotta oda az egyik rendezőnek majd elhagyva Jint ment hívójához…