Most, hogy a kis hercegnő hivatalosan visszatért, ideje beszélnem róla kicsit. Lee Hi először neutrális volt számomra a Kpop Star tehetségkutató alatt, sőt, az akkori stílus, amit próbáltak ráhúzni, nem is tetszett. 

Aztán mikor 2. lett a végén, és hallottam, hogy a YG-nál kötött ki, reménykedni kezdtem. Tudtam, hogy az SM után ott lesz a legbiztosabb karrierje (sőt lehet, még jobban is járt a YG-val, mint az SM-mel), a JYP sajnos nem tudott volna mit kezdeni vele (nem tud a másik két helyezettel sem az első évadból...). Emellett azért is volt megnyugtató, mivel YG menedzselte hosszú ideig Gummyt is, aki szintén csodálatos énekesnő és több számát is szeretem (mint például ezt a csodaságot). Szóval tudják, hogyan kell promotálni egy Hayi féle énekesnőt, aki nem a harsány személyiségével és sexy alakjával vagy rap tudásával tűnik ki, hanem a hangi adottságaival. Mert bizony Hayi egy csiszolatlan gyémánt volt.
Persze titokban iszonyatosan féltem, nehogy a YG valami hephap swag rapper stílust erőltessen majd rá :_DDD

2012-ben kijött a 1,2,3,4 debüt slágere, ami jó kis nóta volt, tetszett. Majd jött az It's Over, ami szódával ment el, értettem, hogy fel akartuk hívni a figyelmet vele és a pedomacival Lee Hi kiskorúságára, de... de ne :_DDD. És végül jött az első albumának a fő dala, a Rose. Hát én abba szerelmes voltam (L). Nemrég barátnőm, Nanami írt a blogján egy számról, ami szerinte klipestül, dalostúl mindenestül megtestesíti a NŐT (ez lenni az). Aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy számomra az a dal ez. Olyan sejtelmes, nem is túl lassú, nem is túl gyors, pont az esetem. Szóval miután agyon hallgattam a Roset és letelt Hayi promója, ez a csodavirágszál eltűnt 3 teljes évre...

Ami közben hallottam ilyen-olyan dolgokat, hogy nem is olyan ártatlan, alázatos, shy kislány, de... nem tud érdekelni X_D. Nem a személyisége miatt szeretem, hanem a tehetsége és stílusa miatt. A mostani comebackjénél igyekszem majd jobban odafigyelni a személyiségére, és ha látom, hogy nagyon elüt az én mércémtől, akkor átgondolom a dolgokat.

Mert bizony a YG kis hercegnője végre visszatért 3 év után. Először féltem, mert hallottam, hogy Tablo az új album producere. Én imádom Tablot, mert jó fej, de a stílusa... nem fekszik nekem X_D. És amitől féltem beigazolódott, mert YG papa megemlítette, hogy zöld utat adott Tablo kérelmének, miszerint Hayi albuma hip-hopos legyen, mivel olyan női szólista úgyis kevés van. Meg mert Tablo úgyis ahhoz ért. Szóval a félelem bennem volt, hogy jó, eddig tartott Lee Hi potenciális stannolása :_D.

Végül kiderült, hogy mégsem teljesen. Mivel az is kiderült, hogy Jonghyun a felelős a mini egyik fő daláért. Jonghyun ballada stílusa pedig 70%-ban fekszik nekem, van egy-két darabja, ami szíven tud szúrni rendesen (Skeleton Flower, Elevator, End of the Day, I'm Sorry). És felcsillant a szemem, hogy lehet megint kapok tőle egy ilyen csodaságot. És végülis... az alsó mércét ütötte ugyan, de kaptam *~*. Nem ez a legjobb szerzeménye (a fentebb említett 4 sokkal jobb), de még épp, hogy elmegy. Tudni fogok erre chill timet tartani. Lee Hi hangja pedig gyönyörű. Mennyit fejlődött ez a lány te jó ég, olyan szép tiszta végig a hangja a szám alatt, szinte csilingel. Alig várom, hogy előadja majd élőben is X3. És hogy esetleeeeeg valami kis pöpp interakció legyen közte és Jonghyun közt, mert olyan édesek voltak 2013-ban, amikor Jonghyun mindig odament hozzá gratulálni, mikor ő nyert egy zenei műsort :3.

Szóval összességében nem csalódtam. Meghallgattam a mini többi dalát is, és habár nem az én stílusaim, a Hold My Handot el tudom még hallgatni, és a másik hármat is elő tudom venni majd néha. Nagyon néha (de ez nem aggaszt, ez volt az első albumánál is nálam). És várom a teljes albumot, de nagyon. A Breathe egy kiváló alapot adott a tényleges fődalnak, ami gondolom majd a full album megjelenésénél fog lelepleződni :).

És ezennel kijelentem, hogy Lee Hi potenciális bias nálam. A fő comebackje eldönti majd, hogy stannolni fogom e mint IU-t vagy Taeyeont.

YG's little princess is back! Welcome back Lee Hi!

És ez is elérkezett. 6 év után újra kinyit az oldal :D.

Iggen, 6 éven át semmi friss nem volt az oldalon. Máshol blogoltam egy ideig, utána meg szimplán elegem lett belőle. De kezdett hiányozni. Aztán Nanami rágta is a fülemet, hogy nyissam ki újra ezt az oldalt, és őszintén... nem tudtam felhozni jó indokot, hogy miért ne tegyem. Szóval elkészült ez a csodálatos dizájn hála neki X3, én pedig nekiálltam kipucolni és rendbe tenni az oldalt. Ez lett belőle. Még nem teljes a dolog, de alakulgat. Azt mondom, ez már vállalható forma így :_D.

Sok mindent magamról nem szeretnék elmondani, a lényeg ott van bal oldalt fent, hogy ki vagyok. Persze, ha megunom a dolgot lehet nyitni fogok egy profil modult, és ott részletesebben írok majd magamról, de jelenleg nem érzem szükségét rá. A jobb oldal pedig a kedvenceimé, ott található kb minden, amit szeretek :3. Tehát ez az én kis birodalmam. 
Még egy érdekesség: Bal oldalt van egy olyan menü, hogy Fragments of Memories. Nah az a kipucolásom eredménye, oda került minden olyan régi dolog az oldal előző életéből, amit nem volt szívem kitörölni. Csodálatos nosztalgia alapanyag :D.
Miközben olvastam azt a sok régi menüt, pont arra gondoltam, hogy te jó ég mennyit változtam. Aztán meg azt, hogy nem, mégsem. A szavajárásaim nagy részt megmaradtak, és ma is megvan a véleményem mindenről, annyi a különbség, hogy toleránsabb lettem. Illetve, hogy kevesebb ikszdét használok. Megmosolyogtatott visszaolvasni a sok hülyeségem XD.

Tehát mostantól írógatok majd ide a mindennapjaimról, ajánlok dolgokat, kibeszélek magammal egy pár dolgot. Asszem ennyi lenne ^^.

Hamarosan jön a tényleges első poszt és akkor beindul az oldal is.